Karácsonyi vásár.

Brémában két karácsonyi vásár van: egy a központban, at isszonyatt giccses, vurstlival, mindenféle kajákkal. A Weser partján viszont van egy középkori jellegű karácsonyi vásár, na az viszont nagyon hangulatos. Itt is főleg kaja van. Ittunk kávékoktélt.

/* A fotók ár méd báj Gabi */

Főz.

Mert túl sok más izgi nem történt mostanában. Csak suli...meg suli...meg suli.
Szóval az első az tejszínes pulyka (most csináltam ilyet először!), a második pedig a nagy kedvencem, paradicsomos tarhonyás linguinetésztás karaj.
Óóó, a németek nem ismerik a tarhonyát!

A backdoor kommunikáció csodái - avagy eltűntakulcsom, meglettakulcsom

Lementem mosni az alagsori mosodába, bepakoltam a ruháim, erre hopp, nincs meg a kulcsom. A mosoda ajtaja csak kulccsal nyílik, úgyhogy ott kell lennie a zárban. Vagy a mosodában, leesve. Mindent átnéztem, nincs!!! Kirángattam a vizes ruháim, átnéztem, nincs. Az egyetlen ember, aki közben ott járt, egy srác volt - még beszélgettünk is - gondoltam csak megkérdezte volna, ha talál ott egy gazdátlan kulcsot, és én meg ott vagyok... Szóval kedtem erőteljesen megijedni.
 Egy jó adag parázás után - írtam egy csodálatosan megfogalmazott német Segítslécci-A4-es csodát, és épp elkezdem kiragasztgatni, mire az üzenőtáblán találtam egy kontraüzenetet: "Megtaláltam a kulcsod, gyere" :)
Végülis az a csávó vitte el, akivel együtt mostunk... mert egy másik mosogép tetején hegytam, ő meg valószínűleg megtalálta, amíg én a ruhákat pakoltam be és nem figyeltem oda... és... dobpergés... túl hülyének érezte volna, hogy pont engem kérdezzen meg, hogy én hagytam-e ott. Hihetetlen!!! Eszement! Ánbövívaböl. De megvan.

Tizenegytizenegytizenegy, telihold és lámpásozás

Lámpásozós éjjeli túrán voltunk, 2011. 11. hó 11-én, Márton-nap alkalmából pár erasmusossal az egyetemről (a naaagynaaagy egyetemről). Mert itt Mártonnapon az a hagyomány - legalábbis a protestáns hagyomány - hogy ezen az éjjelen körbejárják a várost egy-egy lámpással a kézben.
(Hogy miért? Majd kigúglizom ha lesz időm. :D )
Ettől teljesen függetlenül, tök vicces, hogy erről a kerek "világvégejööön" 11.11.11. dátumról egy hete szereztem tudomást, amikor a főtéren vártam a buszt, és odajött hozzám egy néger hittérítő pasi, hogy meghívjon egy gospelkoncertre, ahol a Világvége alkalmából dalokat énekelnek majd az Úrnak. Úúúú, az érdekes élmény volt :).

Hamburgi vonatozás - egy kicsit másképp

Gabival újra célba vettük Hamburgot, elindul, vonatra felül... Gabi előveszi a SemesterTicketét (ez egy féléves bérlet, ami brémai tömegközlekedésre, meg egy csomó környező vonatra jó)... erre én nem találom az enyém. Vonat elindul. Haj. Jaj. Az ingyenvonatozás helyett meg kéne vennem a jegyet 40 euróért?...neeee! Úgyhogy elhatároztam magam, hogy beveszem magam a klotyóba, olvasnivalóval meg minden. A németek úgyis olyan rendesek és szabályszeretőek, hogy nem feltételezik a bliccelést. Eddig oké is lett volna, csak a vonaton több kotyó is el volt romolva (nanááá!), szép óriásinagy matricák díszeegtek rajtuk, így az én célpontomra vagy fél órát kellett várni, előreengedtem pár embert, aztán oké, bementem. Kopogtak egy darabig, aztán nyugi, olvasgattam :D
Erre egyre többet kopogtak. Nem válaszoltam, hadd gondolják, hogy ez a wc is elromlott.
De. Úgy látszik olyan nincs Németországban, hogy valami elromlott és nem tudnak róla. Végül aztán valami hivatalos vonatosegyenruhás pacák törte majdnem rám az ajtót, mondtam, hogy rosszul vagyok, de nem hagyta annyiban, ki kellett jönnöm. Nem értett angolul, a sorban álló lánykák kérdezték, minden oké-e, mondam igen és visszamentem a helyemre. Nem kérte a jegyem, mert ő nem ellenőr volt. Szabályszerűség mindenek előtt, isteni.
...
Aztán hazafelé meg nem volt hely a vonaton, és csak egy baromihangos, baromirészeg éneklő német társaság között sikerült leülnünk. Most viszont jött az ellenőr - nő. Előzetesen sikerült a társaságból egy lánnyal megbeszélnünk, hogy "hozzájuk tartozom". Az ellenőrnő akadékoskodott, én meg nem beszéltem németül, a többiek meg énekeltek és ordítoztak... a nő alig várta hogy lelépjen... és megint megúsztam. :D

Hamburgelőttitejberizs

Oooolyan fini lett!
/// Ezenkívül  reményt ad arra, hogy egy egynégyzetméteres konyhában lehet jóféle dolgokat is főzni. Kezdek reménykedni. Le mindennapi betevőnkkel, a paradicsomszószos tészával!!! ///