Kalandos utam volt, mert úgy számoltam, hipphopp odaérek, de valahogy jól eltévedtem, és végül negyedórás késéssel nyitottam be egy terembe... ahol a színpadon csak négy hangszóró volt. A zene már ment, gyorsan leültem. Először nagyon furcsa volt, hogy nem volt mit nézni, de aztán rájöttem, hogy így sokkal jobban el lehet mélyedni a zenében... A zenész, Stéphane Roy hátul állt egy keverőpultnál. A koncert után pedig előadást tartott - egy francia pasi Németországban, angolul! Hát... a franciák angolja... :) De amit mutatott, hogy milyen módszerekkel lehet "lekottázni" az elektronikus zenét, az nagyon érdekes volt. Szerintem sokkal érthetőbb egy vizuális beállítottságú embernek, mint a normál kotta - legalábbis nekem eléggé juhéééértem-élmény volt. :D Egy részét megtaláltam a neten, így néz ki:
